"/>

Perfect Villain

Rebuilding in progress

gorillavideos:

PV

Köszi mindenki! Ezt már a gépről írom, most akart a helyemre ülni a valamilyen Éva celeb és egy ismerőse. De a 26C nem ugyanaz mint a 23C!

gorillavideos:

PV

Köszi mindenki! Ezt már a gépről írom, most akart a helyemre ülni a valamilyen Éva celeb és egy ismerőse. De a 26C nem ugyanaz mint a 23C!

51+ festival / hivatalos (<- bombajo gif flyer nagyban. Kocsog tumblr 60 perce pocsolok ezzel.)
Csak utolag vettem eszre, hogy volt tegnap egy valoszinuleg baromi jo beszelgetes a Camp 14 szerzojevel, egy ezresert. Hat jo sajnalom, hogy kimaradt.
Ma megyek Itevonba reggae hamburgerezni (?), este pedig lesz egy ilyen szabadteri utcafeszt vagy micsoda, az egyik vasarlonegyedben Mjongdongban, sok sort es kocsmat igero flyerrel.
Hat nagyjabol ilyenek, majd nyomatok valami videot valamelyik nap.

51+ festival / hivatalos (<- bombajo gif flyer nagyban. Kocsog tumblr 60 perce pocsolok ezzel.)

Csak utolag vettem eszre, hogy volt tegnap egy valoszinuleg baromi jo beszelgetes a Camp 14 szerzojevel, egy ezresert. Hat jo sajnalom, hogy kimaradt.

Ma megyek Itevonba reggae hamburgerezni (?), este pedig lesz egy ilyen szabadteri utcafeszt vagy micsoda, az egyik vasarlonegyedben Mjongdongban, sok sort es kocsmat igero flyerrel.

Hat nagyjabol ilyenek, majd nyomatok valami videot valamelyik nap.

[SKH] 25. és 26. nap - Zajtapéta a katlanban, és szivárványdzsembori az örökkévalóságnak

Mégis elkészült! A videó, amiről még én is azt hittem, hogy már sosem készül el! Hát de!

Miután egy pankó panírban áztatott ételpiramissal és vizes, legalább hűtött pohárban felszolgált, sörrel, túlestem a napomon, majdnem leszálltam a bulivonatról. Aztán mégis úgy döntöttem, ha már a hétvégén két olyan koncert is van amire nem lennék lust elmenni, hogy hagyom a visszafogott, és mégis minőségi szórakozást ívelni.

A túl drága, és talán máshol is elcsíphető Grimes helyett szombat este a CCOT DDANG nevű, kis, sötét, sarkába mentem a városnak, hogy az ígéretesen hangzó japán hardcore-punk vonalon mozgó Sete Star Septet és pár helyi bandát megnézzek.

Még kilenc óra sem volt, amikor már nagyban üldöztem egy fiatalt, aki, vékony-faágak betűtípussal díszítetett pulóveréből kiindulva, úgy gondoltam, hogy pontosan abba a kisutcába tart, ahol a füstös kocsma el van rejtve.

Sörrel a kezemben veregettem vállon magam - kicsit ki is ömlött - ahogy elkezdődött az első koncert.

Nem fogom tudni összekötni a flyeren szereplő neveket az előzenekarokkal, A következőek léptek fel: Sampoong, Scumraid, Nahu, Banran.

Az első együttes tizenhatévesek zajos, recsegős faszverése volt, a második együttes már énekelt is, aztán a harmadik volt talán a legjobb: mindhárom számuk ír zarándokok sörrel átitatott balegyenesében foganhatott, volt kifeszített banner, skandálás, oi oi hátán. A negyedik együttest átsöröztem életem első dél-afrikai ismerősével, Johannesburgi, angoltanár, és meglepő, vagy végül is, nem, módon pont úgy néz ki, mint a Bigott Woonderlandt, vagy mi.

Még egy kis fashion-off: Nagyon szívmelengető látni a sok koreai punklányt, akik a talpuk egészségéért azért mégiscsak New Balance, vagy Nike Air Maxellóban jönnek le mosholni.

A Sete Star Sept egy férfi dobos, és egy őrült nő szerintem, ahhoz képest, hogy japánok, átlagos duója. Kemény, hangos (a hátsó ablakokat egész koncert alatt ragasztgatta a pultos csávó), fél perces számokat játszanak, de célratörően. Jó koncert volt, de az utolsó jelenetet kivéve - a teljesen felkészületlen tömeg között a betonpdalóba ugrott az énekeslány - azért nem maradandó.

Ellenben Shugo másnap!

Az előzenekarai egy singer-songwritress és kísérője, egy koreai Beatles, és egy koreai indie #4534647 voltak.

A koncert a fent, szörnyű minőségben látható, Katachival indult, és onnantól kezdve egy percre sem állt meg a tetőfokra hágás. Tele voltunk a színekkel. Egészen elképesztő volt a CD-ken (<- mégsem írhatom, hogy a mappáimban :’D) is kivehetetlen, boldogan burjánzó konfettikeként szállingózó hangfecniket a színpadon látni. Kasztanyetta, csengők és kolompok, gombára emlékeztető minicinek, egy ukulele, triangulum-fa, esőbot (legutóbb Peruban láttam), kis harmonika, mindenféle elektromos tekerősök, szintetizátorok, citera, kereplők, kis játéktrombita, több síp, prüntyögő játékxilofon, meg még ki tudja mi minden.

Ennél kevesebbel nyilván el sem lehet jutni a játékvilág kapujához, ahol ezek a számok készülnek. Ennek megfelelően a koncert nagyszerű, furcsa hangulatban zajlott, a japánul picit tudó közönség, és a koreaiul picit beszélő banda hol máshol, mint a zenében találta meg a közös hangot, így lett például aranyos kis bakivá a kínos pillanat, amikor a zenekar más számot kezdett el játszani, mint Shugo.

Az In Focust, még nem hallottam, ezért sok meglepetés ért, de a régi számok is, talán a Parachute kivételével, tele voltak frissességgel. A kicsit félénk koreaiak már skandálák a Rum Hee-t, csettintgettek a Lahaha-ra, és mindenki összemosolygott amikor megindult a Green Rain zenebonája.

Gyorsan eluralkodott a felhőtlen, de mégsem volt giccses vagy érzelgős, és mire megérkeztünk a ráadáshoz, és felcsendült a Decorate pontosan tudtam, hogy miért: Mindennél jobban szeretem az olyan koncertet, amit az előadó élvez a legjobban.

Itt streameli valaki az Eszak-Koreai nemzeti televiziot. →

Kibaszott felelmetes, egesz nap szobrok + napfelkelte.

Art should be on the side of humanity. I think it was Yevtushenko talking about Rimbaud, the Frenchman who went to Ethiopia and came back with all kinds of diseases. Yevtushenko said of him that a poet cannot become a slave trader. When Rimbaud became a slave trader, he stopped writing poetry. Poetry and slave trading cannot be bedfellows. That’s where I stand.

— 

Paris Review - The Art of Fiction No. 139, Chinua Achebe

RIP

felvidek:

szopiszuri:

azt tudtátok, hogy trianon 1648-ban volt?

Fogalmam sincs, hogy tudták ezt innen elveszítni a törökök, Europa Universalisban tuti nyerő helyzet!

Starting with its founding by Osman in 1299, the Ottoman Empire was ruled for ten successive generations by capable and often brilliant leaders, culminating in the dazzling reign of Suleiman the Magnificent (1494-1566), who led the Empire to its cultural and geographic zenith. That changed when his son Mustafa was executed &#8212; by five professional executioners whose tongues had been slit and eardrums broken so that they would hear no secrets and could never speak of what they saw &#8212; and replaced by his wife&#8217;s favorite, Selim II. Selim was followed by a succession of mostly degenerate and weak leaders &#8212; many who murdered relatives to prevent rivalries &#8212; that left the Empire, by 1914, as the &#8220;sick man of Europe&#8221;:
(&#8230;)
"Suleiman had some three hundred concubines, as well as a promising young son and heir named Mustafa, when he was given a red-haired Russian girl named Ghowrem, who came to be known as Roxelana. She came into his harem as part of his share of the booty from a slave-gathering raid into what is now Poland, and she must have been a remarkable creature. (Not surprisingly, in light of the power she acquired in Constantinople, she eventually won a second new name: &#8216;the witch.&#8217;) Almost from the day of her arrival, Suleiman never slept with another woman.  Eventually and amazingly, he did something that no sultan had done in centuries; he married. Their love story would have been one of the great ones if it hadn&#8217;t ended up taking the dynasty and the empire in such a sordid direction.Mustafa gave every indication of developing into yet another mighty branch on the family tree. At an early age he showed himself a bold military leader adored by his troops, a capable provincial governor, and a popular hero. But he stood in the way of the son whom Roxelana had borne to (presumably) Suleiman, and so he was doomed. Working her wiles, Roxelana persuaded Suleiman that Mustafa was plotting against him. (He was doing nothing of the kind.) With his father looking on, Mustafa was overpowered and strangled by five professional executioners whose tongues had been slit and eardrums broken so that they would hear no secrets and could never speak of what they saw. And so when Suleiman died some years later, master of an empire of almost incredible size and power, he was succeeded by Roxelana&#8217;s son, Selim II. Nothing was ever the same again.Selim the Sot was short and fat and a drunk. He never saw a battlefield and died after eight years on the throne by falling down and fracturing his skull in his marble bath. His son, Murad III, was also a drunk and an opium addict as well; during a reign of twenty years he sired 103 children and apparently did little else. His heir, Mahomet III, began his reign by ordering all of his many brothers, the youngest of them mere children, put to death, thereby introducing that custom into Ottoman royal culture. Having done so he followed his father in devoting the rest of his life to copulation. And so it went. Every sultan from Roxelana&#8217;s son forward was a monster of degeneracy or a repulsive weakling or both. The abruptness and permanence of the change, the sharpness of the contrast between the murdered Mustafa and his half-brother Selim II, has given rise to speculation that perhaps Roxelana&#8217;s son was not Suleiman&#8217;s son at all.In the post-Suleiman empire, a new breed of craven sultans came to live in terror of being overthrown by rivals from within the dynasty. Appalling new traditions emerged, to be observed whenever one of them died. All the women of the deceased sultan would be moved to a distant place and kept in even deeper solitude for the rest of their miserable lives. Any who happened to be pregnant would be murdered (generally by being bundled in sacks and drowned), and the younger brothers and half-brothers of the new monarch (often a large number of men, boys, and infants) were murdered as well (generally by strangulation).The rulers erected a windowless building called the Cage in which their heirs were confined from early childhood until they died or were put to death or, having been taught nothing about anything, were released to take their turns on the throne. The result was as inevitable as it was monstrous: an empire ruled year after year and finally century after century by utterly ignorant, utterly incompetent, sometimes half-imbecilic, half-mad men, some of whom spent decades in the Cage before their release and all of whom, after their release, were free to do absolutely anything they wanted, no matter how vicious, for as long as they remained alive. They commonly indulged their freedom to kill or maim anyone they wished to kill or maim for any reason &#8212; for playing the wrong music or for smoking, for example &#8212; or for no reason at all.&#8221;

Vedd meg ezt a könyvet :D

felvidek:

szopiszuri:

azt tudtátok, hogy trianon 1648-ban volt?

Fogalmam sincs, hogy tudták ezt innen elveszítni a törökök, Europa Universalisban tuti nyerő helyzet!

Starting with its founding by Osman in 1299, the Ottoman Empire was ruled for ten successive generations by capable and often brilliant leaders, culminating in the dazzling reign of Suleiman the Magnificent (1494-1566), who led the Empire to its cultural and geographic zenith. That changed when his son Mustafa was executed — by five professional executioners whose tongues had been slit and eardrums broken so that they would hear no secrets and could never speak of what they saw — and replaced by his wife’s favorite, Selim II. Selim was followed by a succession of mostly degenerate and weak leaders — many who murdered relatives to prevent rivalries — that left the Empire, by 1914, as the “sick man of Europe”:

(…)

"Suleiman had some three hundred concubines, as well as a promising young son and heir named Mustafa, when he was given a red-haired Russian girl named Ghowrem, who came to be known as Roxelana. She came into his harem as part of his share of the booty from a slave-gathering raid into what is now Poland, and she must have been a remarkable creature. (Not surprisingly, in light of the power she acquired in Constantinople, she eventually won a second new name: ‘the witch.’) Almost from the day of her arrival, Suleiman never slept with another woman.  Eventually and amazingly, he did something that no sultan had done in centuries; he married. Their love story would have been one of the great ones if it hadn’t ended up taking the dynasty and the empire in such a sordid direction.

Mustafa gave every indication of developing into yet another mighty branch on the family tree. At an early age he showed himself a bold military leader adored by his troops, a capable provincial governor, and a popular hero. But he stood in the way of the son whom Roxelana had borne to (presumably) Suleiman, and so he was doomed. Working her wiles, Roxelana persuaded Suleiman that Mustafa was plotting against him. (He was doing nothing of the kind.) With his father looking on, Mustafa was overpowered and strangled by five professional executioners whose tongues had been slit and eardrums broken so that they would hear no secrets and could never speak of what they saw. And so when Suleiman died some years later, master of an empire of almost incredible size and power, he was succeeded by Roxelana’s son, Selim II. Nothing was ever the same again.

Selim the Sot was short and fat and a drunk. He never saw a battlefield and died after eight years on the throne by falling down and fracturing his skull in his marble bath. His son, Murad III, was also a drunk and an opium addict as well; during a reign of twenty years he sired 103 children and apparently did little else. His heir, Mahomet III, began his reign by ordering all of his many brothers, the youngest of them mere children, put to death, thereby introducing that custom into Ottoman royal culture. Having done so he followed his father in devoting the rest of his life to copulation. And so it went. Every sultan from Roxelana’s son forward was a monster of degeneracy or a repulsive weakling or both. The abruptness and permanence of the change, the sharpness of the contrast between the murdered Mustafa and his half-brother Selim II, has given rise to speculation that perhaps Roxelana’s son was not Suleiman’s son at all.

In the post-Suleiman empire, a new breed of craven sultans came to live in terror of being overthrown by rivals from within the dynasty. Appalling new traditions emerged, to be observed whenever one of them died. All the women of the deceased sultan would be moved to a distant place and kept in even deeper solitude for the rest of their miserable lives. Any who happened to be pregnant would be murdered (generally by being bundled in sacks and drowned), and the younger brothers and half-brothers of the new monarch (often a large number of men, boys, and infants) were murdered as well (generally by strangulation).

The rulers erected a windowless building called the Cage in which their heirs were confined from early childhood until they died or were put to death or, having been taught nothing about anything, were released to take their turns on the throne. The result was as inevitable as it was monstrous: an empire ruled year after year and finally century after century by utterly ignorant, utterly incompetent, sometimes half-imbecilic, half-mad men, some of whom spent decades in the Cage before their release and all of whom, after their release, were free to do absolutely anything they wanted, no matter how vicious, for as long as they remained alive. They commonly indulged their freedom to kill or maim anyone they wished to kill or maim for any reason — for playing the wrong music or for smoking, for example — or for no reason at all.”
Vedd meg ezt a könyvet :D

best of all, the term “yam young’un” which Mair explains “has multiple meanings, but is mostly used to describe a person who is dowdy, unhip, and a bit antediluvian.”

— 

You can’t say “nerd” in Chinese but there are many ways to come close - Brainiac

a teljes poszt meg jobb de nemigen lehetne idezni belole: Language Log » Nerd, geek, PK: Creeping Romanization (and Englishization), part 2

न बिराउनु न डराउनु
Na biraunu na darau nu
Meaning; If you do right things, you don’t have to worry.

— 

Nepali Proverbs - Wikiquote

Nem lövöm le a poént, de Nepál sem a mélyen szántó bölcsességeiről lesz híres!

[SKH] 23. nap - CYBERRRHÁBORÚ

Na, most, hogy Magyarországon is ébredeznek az emberek, gondoltam elmesélem, hogy én mire ébredtem. A telefonom ébresztőjére, hahaha.

Reggel, először mióta itt vagyok, szembetalálkoztam egy jó adag újságárussal (-osztogató, ha úgy vesszük), úgyhogy gondoltam leveszek egyet, jó lesz vele gyakorolni, aztán láttam a brékinget, hogy az ország több TV-adója, bankja is egy titokzatos hacker-csoport áldozatává vált.

Napközben figyeltem a fejleményeket, a koreai politikus sem rest, ha arról van szó. Mikor bejelentették, hogy erős a hadsereg gyanúja, hogy az Észak-Koreai kormány emberei állnak az ügy mögött, már kinn volt a hír, hogy kínai IP áll az eset hátterében (persze a kettő nem zárná ki egymást, de mostanában Kína elég mérges szemekkel néz Un-re).

A jó szerencsémet ismerve nem lepődtem meg, hogy pont akkor történik mindez, amikor két bank között lebeg valahol a pénzem. Érdekes, hogy tegnap Finnországban is hálózati problémái voltak a bankoknak, én sem tudtam belépni, és a facebookot is elöntötték a kérdések. Nyilván kevés az esélye, hogy van valami összefüggés, de azért leírtam, hátha valami szenzációs felfedezést láttam át előre.

És “az nevet igazán, aki utoljára nevet” alapon most kacagjunk együtt azon, hogy gyaloglás közben próbáltam magamból hülyét csinálva lefotózni a címlapot a poszthoz, feleslegesen, mert ahogy látom, pdf-ben, online, ill. .jpg formátumban is olvasható a Szöuli Metro újság összes száma.

Ez a hét kevés izgalommal telt, főleg mert elfogyott a készpénzem, az utalás pedig?

A NES 30. szulinapjara, 22-en penteken, Itoi ustreamen vegigviszi a Mother 2-ot →

Az evtized streamje lesz

Stream K-Pop Group 2NE1's Collaboration W. Will.i.am 'Take On The | Prefix →

Abomination: The Hallyu

miert kell mindent elrontani :-( nezek egy kis gyrozettert.

xxx.xxxxxxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx →

dayum URL what are you doing

Foxygen - Shuggie

Eszembe jutott valamiert, hogy egy-ket honapja olvastam egy lemezkritikat a CoS-on, hogy vajon mit kerestem ott azt mar nem tudom.

Mindenesetre szerettem volna most meghallgatni a lemezt, hogy hogy sikerult, mert a cikk olvasasa utan kivancsian tekintettem elore.

Persze azota elfelejtettem, mind az album, mind az egyuttes nevet, ugyhogy kezdhettem a visszalapozni oldalrol oldalra.

(Nem tudom, hogy az agyunk miert alakult igy, de milyen okos, hogy hagyja az ilyen informaciokat eltemetni, amint az ember viszont latja a nevet, rogton ra tud csettinteni, hogy “Ez-aaazzzz!”)

A cikket vegul a 16. oldalon talaltam meg, januar 22-ei datummal. Oldalankent tiz cikken kellett atgorgetnem - de legalabb megtudtam, hogy van uj iceage album :OO - az azt jelenti, hogy ha jol szamolom 56 napra jutott 160 darab lemezkritika (3 jut minden napra). Nem en vagyok az elso, nyilvan, aki kijelenti, hogy milyen felfoghatatlan a tultermeles, de ilyen fajdalmasan prozaian meg nem tapasztaltam.

Amugy, remelem mindenki remegve varta, hogy kilyukadjak ide, ezt az albumot kerestem: Foxygen: We Are the 21st Century Ambassadors of Peace and Magic

Sajnos nekem ez tul homoszexualis.

Legalabb belefutottam a vevo reklamjaba, es meghallgattam az uj Strokesot.

Bementem a boltba valami fánkot venni, és direkt el akartam kerülni a vörösbabpéppel töltöttet, mert nem ízlett. Na, mondom, itt egy ribizlis, ez tökéletes lesz, kibontom, megnézem magamnak, nagy hévvel beleharapok, és persze vörösbabpépes, de nem bántam meg, mert baromira ízlik.

[SKH] 10 - 11. nap