Perfect Villain

Rebuilding in progress

[SKH] 11. nap - “Hello and welcome from Seoul, Korea, my name is Tasteless, and with me is Artosis and this is the GSL.”

Csomó jó dolgot linkelek kivételesen érdemes átkattintani!

A talán legkevésbé hypeolt GSL döntőt sikerült kifognom, de azért így is elég hullahoppkkarika volt! ZvZ zzzZZZZZzzzzZZZZZzzzzZZZZ :-(
(Tudjátok, videojáték, ami nemzeti sport lett Koreában, 120 ezer néző a strandon, BoxeR egy nemzeti hős, stb stb stb blablabla. (Az ázsiai pénzügyi válság idején lett divat olcsó gépeket felhalmozni és netkávézókat nyitni ahol munkanélküli, diák egyaránt napokat tudott elverni - az alacsony gépigény és magas nehézségi fok miatt a StarCraft: Broodwar lett a legelterjedtebb játék. Ezeknek a helyeknek a neve koreaiul a PÍSÍ beng “PC szoba”, innét az SKH melletti tag.))

Jó időben gyalogoltam oda és vissza is, az olimpiára készült híd-fő-dísz nagyon robosztus, jó kemény betontömb lehetett fiatalabb korában.

Szörnyű a szmog amúgy, büdös a levegő.

Játszódhatna a szomszédban az Akira.

A folyóról, meg ezekről nyugodtan nézze meg inkább mindenki a wikipédiát, szerintem nem sok értelme van ilyeneket bemondani a kamerába.

Ahogy megérkeztem, attól féltem, hogy rám szólnak hogy nincs kamerázás, úgyhogy arról azért nem készült felvétel.

A meccs kezdete (első narancssárga) és vége (második narancssárga) közötti videófelvétel nem az enyém, csak helykitölt.

Nagyon remegtem amúgy, még hazafele menet is, simán már az egyik legjobb napom. Van sok fotófelvétel is az esti korzózásról, körzőséről. (Bárcsak lenne korsózás is, látogasson meg valaki!)

upponyi:

perfectvillain:

Haza fogok vinni egy koreai konyhát.

meg egy samsung mosogatógépet

Kétezer forint, belefér még egy cseléd.
(Amúgy én ekkora makrélát még életemben nem próbáltam megenni.)

upponyi:

perfectvillain:

Haza fogok vinni egy koreai konyhát.

meg egy samsung mosogatógépet

Kétezer forint, belefér még egy cseléd.

(Amúgy én ekkora makrélát még életemben nem próbáltam megenni.)

[SKH] 14. nap - Haza fogok vinni egy koreai konyhát.

[SKH] 14. nap - Haza fogok vinni egy koreai konyhát.

;_;7

RIP KACHO

;_;7

RIP KACHO

Vicces, hogy pont nem sokkal azután hogy írtam a lányok vállmutogatásáról, futok bele egy cikkbe, miszerint a RANIA nevű csajbandának bizonyos részleteket újra kell forgatnia a legújabb számuk klipjéhez mielőtt az adásba kerülhetne.
Mondjuk nekik sem ez az első esetük.
(via No.1 뉴미디어 마이데일리)
(^milyen aranyos átirás: No. 1 Nyu Midi’a MáiDeilli)

Vicces, hogy pont nem sokkal azután hogy írtam a lányok vállmutogatásáról, futok bele egy cikkbe, miszerint a RANIA nevű csajbandának bizonyos részleteket újra kell forgatnia a legújabb számuk klipjéhez mielőtt az adásba kerülhetne.

Mondjuk nekik sem ez az első esetük.

(via No.1 뉴미디어 마이데일리)

(^milyen aranyos átirás: No. 1 Nyu Midi’a MáiDeilli)

[SKH] 9. nap - Végtelen mozgol8csők

Olyan izgatott vagyok ilyenkor! Ez legalább címlapokat érő teljesítmény: Tényleg megnéztem egy bevásárlóközpontot! Egészen pontosan életem során a 62-et.

Külvárosibb épületről van szó, amolyan Lurdy-Ház, nem fiatal gazdagok kedvelt találkozási pontja, vagy vagány kisdzsungdzsuiak bandázási zónája.

Ha már megcsináltam ezt a végtelennek tűnő videót, azért két apróságot leírok:

- többen mondták, hogy az idei lehet az első olyan koreai szezon, amikor elfogadja a társadalom a lányok vállát kimutató ruhadarabokat. Amilyen bizarr leírni egy ilyen mondatot, annyira kíváncsian várom, hogy ez alatt mégis mit kell érteni. Amíg ezek itt a legfontosabb problémák, addig egy cseppet sem félek az esetleges atomháborútól.

- érdekes, azért, megnézni, hogy mennyire más képe van mégis. Nem egy Bukcson-szintű merülés a helyi kultúrába, de azért látszik, hogy erre a koncepcióra is bőven hatnak helyi hagyományok: inkább piactér minden szint, mint üzletegységekre szabdalt sétány.

Ezután a Bravúros Teljesítmény után nyilván adódik a kérdés: Mi jöhet még itt ezek után? Lefotózkodom egy ázsiaival? Házhozrendelek a McDonald’s-ból? Egy Segway-ező Wisconsin-i asszonynál azért még jobban teljesítek, de nem ülök sokat a babérjaimon, megígérem! Legközelebb, ha minden igaz, megismerkedhettek a szétment talpú bal cipőm betétével.

[SKH] 9. nap - Trafikebéd


Úristen! Ebédelek! Mi lesz a következő, körbenézek egy bevásárlóközpontban?

Tenger gyümölcsei, nem tengeri gyümölcsös. Még pár hét, és reményeim szerint megtanulok beszélni.

바나나우유는 좋습니다!

Az ilyen olcsójános étkezést is végig kell grindolni, egyelőre mindenben inkább pozitívan csalódom, néha a saját képességeimben is. Hiába van véknyabb, és szögletesebb a japán, és kínai pálcikánál, a koreaival is egészen jól meg tudok enni egy ilyen levest.

Sajnos a telefonom lemerült odafele menet, úgyhogy legkorábban hétvégén tudok majd csak ezzel valamit kezdeni, addig is kis szöveg, össze-vissza, keresztül-kasul.

Kezdjük talán ott az egészet, hogy finoman szólva, de még talán jó kedv, és bőség is kell hozzá, nem vagyok egy divatdiktátor, úgyhogy ezek csak ilyen magánmerengések.

Rögtön folytatom is. Mivel nem vagyok ezért, nyilván (megdöbbentő ok-okozat!) nem is nagyon érdekel, de azért egy olyan ország esetében mindenképpen nyitottabb szemmel járok az utcákon, ahol egyrészről ötven éve még pongyolában jártak, most pedig a fessün az ország egyik ismertetőjegye, másrészről nagy százalékban szép nők járják az utcákat. Bár ez szubjektív, ugye.

A férfiakról is lehetne írni, csak nem vagyok buzi (ők ráadásul ki is basztak magukkal).

Pár nagyobb irányzatot jól el lehet különíteni (ki tudja persze  mekkora az átjárás) ennél többre nem is vetemedek, ami viszont mindenkire igaz, az a retikült felváltó telefon-, kártya-, egyébtartó. A telefon működik tükörként, jegy helyett, bal oldalt pár bankkártya, személyi, egy modern nőnek ez mindenre elég.

Először is vannak a ronda nők.

Sajnos :’( RIP BEST KOREA, erre több szót nem érdemes vesztegetni.

hipsteroyo

Most biztos sokan azt fogják gondolni, hogy “Mekkora túlzás már!”, mintha direkt eltúloznám, vagy kiszínezném, pedig nem, ők maguktól ilyen vaganzák! Mondjuk vegyünk egy buffalomagassarkú-hibrid cipőt yo, szakadt gyapotzoknit ho, rózsaszín felhő mintás miniszoknyát wo, XL-es pólót amire, legyen ráírva, mondjuk annyi hogy “ARBORÉTUM” wao, erre egy világoskék kapucnis pulóvert ayo, amire, mert hideg van képzeljünk el még egy mosolygó zöldbanán mintás kardigánt aeiuo, RED SOX baseball sapkát a fejbúbra ryo, de kevesebbet fed, mint egy kipa, úgyhogy nagy hideg ellen biztos nem jó. És ez tényleg így, megy, gyalogolnak az utcán, mittomén lila hajjal, és fültágítón átkötött nyakláncokkal. Őrület! Tetoválást viszont még senkin nem láttam.

Miss Dáma

Kifinomult, előkelő hölgyek. Még a telefontokjuk is champignoni bőrből van, finom, értő kezek által metszve.

Lakkozott, fekete cipő;
csigakézkrém;
23-as BB krém (42++ PSA);
argentin vörösborokra emlékeztető nemes parférúzs;
finom bézs színű pamutnadrág, norvég ökörhájjal átitatva, hogy télen se fázzanak a hosszú, vékony lábak;
fehér kézzel csipkézett atelier gallérok a májva ruhán;
íriszkék kiskosztüm;
és persze az elengedhetetlen kézzel kalapált magassarkú.

>SUPERTOLD64

>SUPERTOLD64

[SKH] 6. nap - Közösségi

Néha az ilyen apró dolgok tetszenek a legjobban.

Azért nem bántam, hogy én utána egy kurvajó curry-s csirke mellé PS4 spec threadeket olvasgattam. :D

Ezerszer hallottam, hogy Koreában az egyén másodlagos, de azért jó látni, hogy ez tényleg egy olyan ország, ahol a “social” nem egy buzzword. Mindenféle kidobóst, meg hasonló fogyatékos játékokat tudnak erőltetettségtől, HÖKtől mentesen élvezni.

A mai nap remélhetőleg kiderül mi van Gangnamban.

A kézfaszú sziámi-ikerpárnál jobb művészetet én még nem láttam.

A kézfaszú sziámi-ikerpárnál jobb művészetet én még nem láttam.

[SKH] 4. nap - Feketebabos tej


"Cornflakes tál" :D :D :D :D Én ezeket a mélyeket csak erre használom.

Mestertrükk az egész! Direkt úgy van felvéve, hogy ne látszódjon a szám! Meg ki is vannak vágva részek! Nem hiszem, hogy aztán nem kóstoltam bele megint, kicsit fulladozva, mert az sincs benne! Nyilván kicseréltem rafkósan ciános vízre.

Nyilván tökre elfelejtettem tegnap kitenni, ez még szombati történet, nem mintha ne ez lett volna a hétvégém csúcspontja.

[SKH] 3. nap - Gjongbok palota, és egy ingyen melegedés a múzeumban

A videón:

A nap folytatásaként a elmentem a hattalmas nagy Gjongbok palotába, amelyik az ötből az egyik legszebb, és legnépszerűbb nem csak a turisták, hanem az egykori királyok között is.

Már eléggé erősen fújt a hűvös óceáni szél, úgyhogy nem volt kedvem a videózáshoz, elég annyit tudni, hogy egy kínai mintára épült, fallal elkerített városrész ahol hercegi és nemesi lakok vették körül a tróntermet. Szép is, de azt ezer és egy flickr galériában lehet mondjuk látni, amit viszont nem, hogy legfőképpen óriási. Amikor negyven perc gyaloglás után sem értem végig hosszában akkor elhagyta a számat egy nagy azt a kurva. Mikor már fázni is kezdtem ismét a jó öreg “oda megyek, ahol ingyen van”-trükkhöz folyamodtam, és bementem a Népművészeti(, -rajzi?) Múzeumba. A vártnál aztán sokkal jobb volt. Például, olvassa el mindenki a megdöbbentő számokat a Tripitaka Koreana vonatkozó szócikkénél, a halász-vadász eszközök pedig magukért beszélnek.

(Ahogy az előző videónál is írtam, hiába jártam már felhőkarcolókról híres helyeken, ezek az utak egyrészt elég rég voltak, másrészt nem emlékszem, hogy bárhol ennyire tágasan, széltében, és hosszában is a végtelenségig kiterjedően vett volna körül ilyen látkép.

(De jól mutatja, szerintem, egy ország önmegítélését, hogy a vezetői mekkora épületeket emelnek maguknak. Ehhez az öt, Alföldnyi méretű, palotához képest mi emeltünk egy kis kúriát egy dombon. Nem tudom minek csodálkozik ezután bárki, ha a külvilág szerint sem érünk lószart sem.))

A videón kívül:

Már nem akartam ebbe a videóba beletenni, de a múzeum zárását követően kimentem megnézni a nagy Szedzsong aranyszobrát, amit meglepő módon csak nemrég, 2009-ben emeltek, és eltörpíti szegény Szun-si Jinek, a japánokra a második világháborúig egyetlenként vereséget mérő, zseniális admirálisnak a sétány másik oldalán fenyegetően meredező szobrát.

Szedzsong előtt amúgy az uralkodása alatt fejlesztett technológiai vívmányok aranyból kiöntött mása található: a hangul nyelvkönyv, a csapadékmérő, a napóra, és a koreai mennyei földgömb, többek közt. (Dél-Korea találta fel a Földet, Észak pedig a hamburgert.)

Utána, végre, a városban először, a kívülről szovjet, belülről pedig los angeles The Plaza nevű luxushotelben találtam GLOBAL ATM-et, és hozzájuthattam egy kis pénzmaghoz.

Ha már ronda épületeknél tartunk meg kell még említeni a sétány egyik oldalán a lévő Amerikai Nagykövetséget, és a Városházát, annak is főleg az üveggömb szerű toldását, ill. az olleh KT, az egyik nagy telefonszolgáltató, és Flash munkaadója, központját. A Városháza előtti téren amúgy aranyos kisiskolások módjára összegyűlt pár ember elénekelni a himnuszt, nagyon kedves látvány volt.

Ezekkel szemben a brutális Sejong Művészeti Központ (vagy mi?) egy mecha letört testrészének fest, és baromi szép. Remélem többször már nem fogok elhűlni ezeken, de borzasztó micsoda területeket elfoglaló épület együttesek sorakoznak végeláthatatlanul a városban.

(Lábjegyzet: Hátha ezzel elismerést vívok! Az összes épület kíváló állapotban van, nem véletlenül kaptam meglepődve az alkalmon, hogy lefotózzak egy régebbit, ami szemmel láthatóan már nincs. Szegény :()

Az este későbbi részében mintegy kétszáz forintért még megnézhettem volna, hogy mit tud az öt nagy palota talán legszerényebbike, a Dogszu, amelyik a japánok őrült megszállásának köszönhetően maradt mindössze úgy egyharmadában ép. De nem nyűgözött le annyira a Gjongbok sem, a Kortárs Művészetek Múzeuma pedig valami prágai tárlatot tart, hát az sem annyira öklendeztette a pénzt a tárcámból.

Utána véletlenül betévedtem egy föld alatti bevásárlóközpontba, onnét pedig egy Lotte bevásárlóközpontba, ahol megszámolhatatlan mennyiségű halat, rákot, polipot, tintahalat, tenger gyümölcsét láttam végtelen polcokon át, aztán még egyszer ennyi húst úgyszintén. Az életemet rááldoznám, hogy végigkóstolhassam mindet. Ezekről van videó, ha valakit érdekel.