Perfect Villain

vulgarpicture:

pnxntdd:

igazán lehetne egy mitnemszerettalliánmiklós címke.

tudom, a felülreblogolást nagyon nem. emiatt ne koptasd a billenytyűzet. :)

tallianmiklos:

Régenmindenjobbvolt, két éve például egész télen alig ment 0 fok alá, tavaly meg ugyan voltak kurva hidegek, de hó talán csak egyszer esett, most meg kurva hideg is van és minden tele a rohadék hóval. Jó, én elhiszem, hogy 3 éves kor alatt, meg seggrészeg egyetemistaként ennek lehet örülni, de egyébként javasolnám, hogy legyen már végre tényleg globális felmelegedés, köszönöm.

Jajj, hadd meséljek már el egy ide vágó passzust, ugye nem bánod, Miklós, nem, köszi, szerintem tök jó történet, és a múltkor már T. Miklós és a fair trade témánál is el akartam sütni.
Év vége volt, vagy három éve, én meg pont Berlinben voltam, és ha már, akkor gondoltam ott szerzem be az ajándékokat, legalábbis egy részüket. Tallián Miklóssal abban az évben ismerkedtem meg, illetve ismertetett meg jelentős magyar hősöm, és már elutazásom előtt lebeszéltünk egy közös karácsonyi összejövetelt, gondoltam, hozok neki is valami apróságot. Már mindenkinek megvolt minden, amikor arra, hogy mit hozzak T. úrnak, még mindig ötletem sem volt. Könnyűzenét nem hallgat egyáltalán (akkor még ez a Kraftwerkes bekattanása sem volt, mindent, kivétel nélkül mindent szarnak tartott), én a komolyzenéhez nem értek. Irodalmat nem olvas, mert ritka kevés könyv szól gépekről, az emberek lelki bajait (amiről szerinte a könyvek szólnak), utálja. Amúgy is, németül nem olvas. A filmeket utálja, amúgy is, németül. Akkoriban még gyűlölt mindent, ami egy kicsit is luxus volt, amit nem a funkciójáért vett meg az ember, hanem csak mert szép, finom, jó, legyen az ruha, kaja vagy akármi. Amerikai katonát meg nem árultak Berlinben. Az ember, akinek nem lehet ajándékot venni.

Végül aztán utolsó berlini napomon a Jüdisches Museum kertjében belebotlottam egy hanuka-vásárba, ahol az egyik standnál rettentő mód megörültem, mert extra csokikat és kakaókat árultak. Akkoriban Tallián Miklósnak még ez a kávésznob kattanása sem volt, gyűlölte a kávét, ha elmentünk kávézni, mindig forró csokit ivott. Megkóstoltam a csokikat, a kakaót, ki voltak rakva a pultra, kicsomagolva, minden tök jó volt. Kicsit aggódtam, mert a kakaó drága volt, és Tallián Miklós akkoriban még megvetette és gyűlölte a drága dolgokat, de azért vettem neki egy pakkal. Vászonzsákba csomagolták, tök szép is volt.
Itthon aztán félve odaadtam neki a kakaót, kétszer körbeforgatta, leszedte a vászonzsákra szerelt papírt, kibontotta, majd megszólalt:
- Bazdmeg, te fair trade kakaót vettél nekem?
Szerintem nem itta meg.